Az Ismerd meg a tested! cikkem után, itt a folytatás, hiszen mindig hangoztatom, hogy a várandósságra, a fogantatásra, az anyaságra és arra, hogy majdan szülőkké váljunk, nemcsak testileg, de lelkileg is fontos felkészülni. Úgy érzem itt az ideje annak, hogy erről is elbeszélgessünk komolyabban. Ne aggódj nem egy spirituális, múlt felszakítós körútra viszlek magammal! ;) 

A gondolat már megfogant, most már csak a babának kell jönnie, de mégis nagy a bizonytalanság sok nőben. Talán épp benned is. Mivan, ha nem sikerül elsőre? Mi van, ha most sem jön össze? Mert annyi rosszat hallani, olvasni. Itt máris álljunk meg egy pillanatra. Fontos, hogy ne stresszelj feleslegesen! Sokan írtátok, hogy elolvastatok egy csomó sztorit a vetélésről és a sikertelen próbálkozásokról úgy, hogy a pároddal Ti még bele sem kezdtetek. NE TEDD!!! Ha nincs min aggódni, akkor nem kell okozni magadnak efféle aggodalmat. Az empátiádat ne abban éld meg, hogy mások negatív kiírásaival önostorozva, elhiteted magaddal, hogy Veled is ez fog történni. Miért is történne, ha nincs miért aggódni? Nekem a szűrővizsgálatok adtak magabiztosságot. Egyrészt, mert tudtam, hogy ha kiderül valami probléma, akkor azt igyekszünk megoldani és manapság már szinte minden megoldható az orvoslás fejlődésének köszönhetően. El se tudtam volna azt képzelni, hogy várok és majd csak 1 vagy akár több év sikertelen próbálkozás után járunk utána, hogy mi lehet a gond. Inkább tudjam előre, hogy min kell változtatni és utána nyugodtan belevághatunk. Másrészt, ha mégis kiderül, hogy minden rendben, akkor semmiért nem kell aggódnunk. Hogy lelkileg készen álltam-e? Igen, már évek óta megszületett bennem az érzés, bár volt, hogy el is halt egy időre. Ez egy furcsa dolog. Elmész egy barátnődhöz, aki nemrég szült vagy épp most éli várandós napjait és elindulnak benned érzések, majd kilépve az utcára feltűnik, hogy a gyereksírás már nem is olyan idegesítő és milyen édes, ahogy Apa és Anya szeretgetik a kicsit. Minden átalakul, előjönnek az ősi ösztönök. Ám ott van az az árnyoldal, hogy túl sok információ vesz körül, a generációs különbségek miatt már nem biztos, hogy a szüleiddel ezt meg tudod beszélni úgy, ahogy szeretnéd. És ott motoszkál a fejedben számos kérdés.

• A párom is készen áll?
• Nem fog meghátrálni és lelépni, otthagyva engem a kicsivel?
• Megingathatatlan a kapcsolatunk?
• Mi lesz a testemmel?
• Ki lesz mellettem, ki lesz a támaszom ebben az időszakban?

Lezárul egy fejezet az életben, hisz jön egy új korszak, ami sok bizonytalansággal, azonban annál több örömmel is jár, ha kellően felkészült az ember lánya. És itt jön ismét egy fontos téma. Mit jelent a lelki felkészültség? A jógamesterem szokta mondani, hogy majd eljössz erre a tanfolyamra, ha érzed a hívást. Azelőtt sosem hallottam ezt a kifejezést, de tetszett, mert éreztem benne a szabadságot, hogy rám van bízva a döntés. És valóban hívott. Meg akartam ismerni a testem jelzéseit, a testérzeteket, ami hatalmas kincs, tudás, ami által könnyebb az egész várandósságot megélni és végigcsinálni és nem mellesleg ápolják a lelkünket, de nem erőltetett módon. Nem kell beszélned, nem kell magadban felhoznod olyan emlékeket, ami fáj és a felhántorgatása csak rontana a helyzeten, de lehet Neked épp arra van szükséged, hogy foglalkozz vele. A kedvenc meditációs vizualizációm az volt, mikor vissza kellett képzeletben utazni a múltba és egy negatív történeteted pozítiv színben kellett látnod, ezzel begyógyítva a "sebeket". Nagyon sokat adott a jóga és úgy éreztem, hogy egyre felkészültebb vagyok. A magabiztosság elengedhetetlen a várandóssághoz! Persze nemcsak a jóga tud segíteni és nem is akarom, hogy azt érzed, már megint ezzel jövök és Rád erőltetem. Csak szerettem volna megosztani, hogy nekem az előkészülésben ez is segített. Már a fogantatás előtt elkezdtem látogatni a kismama jógaórát is. Jó volt köztük lenni, megfigyelni őket, ez persze főként az első babás leendő anyukák számára tud varázslatos lenni, amikor még minden új és meglepődve nézed, mikor megjelenik az egyik anyuka hasfalán egy talpacska és kirajzolódnak a lábujjak. Szóval, jó volt ráhangolódni erre az időszakra lelkileg is és a férjemmel is rengeteget beszélgettünk, mondhatni napi téma volt nálunk a gyerekvállalás.

Olykor teszteltük egymást, hogy ebben vagy abban a szituációban éppen mit lépne, hogyan oldaná meg. Örültünk, hogy sok mindenben egyezik a véleményünk és volt amiben formáltuk is egymást ezzel a gyakorlással. A másik persze, hogy ott motoszkál sokak fejében a mi lesz a fájdalommal? Túl fogom élni? Hasonlítható bármihez az az érzés? Hozzáteszem a filmeken minden el van túlozva és nagyon másként mutatják be sokszor, mint ahogy az az életben zajlik. Tehát ilyen képkockákból kár kiindulni. A másik a sorozatok, éveken keresztül paráztam még kicsiként mikor néztem a brazil szappanoperákat, hogy szinte mindegyikben meghal az anya a szülés után. Rosszul mentődött el a fejemben és ezt is fel kellett dolgoznom, hogy ez a valós életben szerencsére nem így zajlik. Hogy miképpen állok hozzá a fájdalomhoz? Nem félek a szüléstől, mert úgy érzem felkészült vagyok és a 9 hónap is kellő idő arra, hogy trenírozzam magam ezen a téren. Sokat vizualizálok, sokat gyakorlok. Vannak kifejezetten vajúdó légzések, pózok, amiknek birtokában egy nő sokkal magabiztosabb lehet. Én kicsit úgy vagyok vele, hogy erőt ad az a gondolat is, amit már tapasztalt anyukáktól hallottam, hogy amikor már ott tartasz, hogy jön a baba és vajúdnod kell, majd jönnek a tolófájások, akkor nem ezen jár az agyad, mert alig várod, hogy túl legyél rajta. Addig meg felesleges ezen pörögni. Utána meg mikor megpillantod a babukát, minden fájdalom elillan és feltörnek belőled az örömkönnyek, a megkönnyebbülés és a babád látványa okozta gyönyör elvonja a figyelmed. :) 

Ha van bármi kérdésed vagy félelmed, amiről szívesen beszélnél, kérdeznél, akkor írd meg kommentben! 

FRK