Azt gondoltam, ha van rá pénzem, akkor nem kell aggódnom az egészségügy terén, hisz magánban másként bánnak az emberrel. Részben igaz, részben azonban csak illúzió.

Erre kellett ráébrednem az utóbbi egy évben:

Azt hittem rátaláltam az orvosomra, akivel végigcsinálhatom a várandósgondozást. Büszkén feszítettem, hogy még nincs is meg a pozitív teszt, de én már tudom kivel akarom ezt végigcsinálni. Különben is magánklinika, nagy baj nem lehet. Ott mindenki kedves, minden gép modern, minden orvos profi. Nos, hát ért pár pofon, de a legnagyobb az nagyon fájt és a magzatunk élete is múlhatott volna rajta! 

Az tény, hogy a tisztaság, a higiénia, a kedves, mosolygós személyzet, a gyorsaság, a kórházhoz, orvosi rendelőhöz nem hasonlítható milliő magával ragadó, hisz sokkal szívesebben térek be egy ilyen helyre és nem is érzem azt a lesújtó érzést, hogy vizsgálatra érkeztem. De megtanultam, hogy ez nem minden. A várandósságom egy komoly problémával indult. Eleinte azt hittük, hogy felfázás, később kiderült, hogy hólyaghurut. Mindenféle házi, jól bevált praktikát alkalmaztam. Az orvosom azt mondta, hogy vegyek be antibiotikumot, de a leírásban az állt, hogy terhes nőknek nem ajánlott. Még mielőtt bevettem volna, a biztonság kedvéért csináltam másnap egy tesztet és így derült ki, hogy bizony, már van egy pocaklakóm. Ezért aztán tudtam, hogy most, a legkritikusabb fejlődési időszakában nem vehetek be gyógyszert, természetes gyógymódokkal kell megvívnom ezt a csatát.  Nem volt könnyű menet, akinek volt már korábban, az tudja, hogy ez mivel jár. Ehhez még pluszban hozzáadódott, hogy minden nap aggódtam a magzatunkért, hogy el ne vetéljek vagy neki ne okozzon ez komolyabb problémát. És az egészet nagy valószínűséggel egy tavaszi, szakadó eső okozta, amikor beázott a csizmám. Akkor buli volt a melegben szétázni és utána gyönyörködni a szivárványban, de hamar borús lett a kedvem a rá következő napokban, akkor már nem volt kedvem mosolyogni. A természetes gyógymódoknál maradva, felkerestem egy híres természetgyógyászt, aki bábaként, azaz szülésznőként is dolgozott évekig, így megbíztam benne, érti a dolgát és elismerik a szakmájában. Nos, belefutottam egy olyan asszonyba, aki nagyon csúnyán félrevezetett minket, ezen sajna nincs mit szépíteni. Találkoztunk vele, adott egy alkoholos oldatot, amiből szerencsére nem kellett sokat használnom, pár csepp a nyelvem alá, de azért furcsa érzést váltott ki bennem, hogy mi az, hogy alkohol van benne és alkalmazhatom várandósként. Ezután jött a hidegzuhany, ugyanis hajtott a kíváncsiság, hogy a gyógynövények, amik fel vannak rajta sorolva, azok valóban jók-e, hatékonyak-e egy kismama számára. Elképedve néztem, hogy több olyan növényt is tartalmaz, ami magzatkárosító vagy magzatelhajtó hatású, tehát vetéléshez vezet. Teljesen kétségbe voltam esve, de igyekeztem mielőbb visszatérni a belső nyugalmamhoz, hogy ne kínozzam stresszel is a pici magzatomat, és találjak már valami megoldást erre az egész problémára. Volt, hogy rosszabbodott a helyzet, és mikor máskor tette volna mindezt, mint hétvégén, amikor csak kórházi ügyelet van.

Elsőként egy magánkórházba mentem el, ahol elképesztően gyorsak és segítőkészek voltak. Nem túlzok, 10 perc alatt megvoltunk mindennel, a vizsgálattal, az elemzéssel egyaránt és egy szülészorvos szintúgy azt tanácsolta, hogy igyak sokat, kúráljam magam tőzegáfonyával, tartsak ki ameddig csak lehet, mert ez kritikus fejlődési időszak, nem szabad kitenni ilyen veszélynek a magzatot. Már aznap múlóban volt, hol erősödött, hol enyhült. Kérte, hogy hétfőn menjek be a klinikára és csináltassak vizelettenyésztést, hogy lássuk a konkrét problémát. Pár nap múlva a dokimtól kérdeztem, hogy mi a helyzet, nem reagált. Felhívtam a klinikát, azt mondták, hogy már pár napja nála van az eredményem, így tőle kérdezzem. Ekkor megint írtam, megint nem reagált. Egyszercsak felhívott a doki egyik este, hogy amúgy baj van, jaaa, végülis ő már ezt másfél hete tudta, mert nála volt az eredményem. Mondott egy másik anitbiotikumot, mire én jeleztem, hogy korábban már egyet kiváltatott velem, de mint kiderült, az nem is lett volna jó erre a problémára. Kvázi hasraütésszerűen felírt valamit. Majd zaklatottan felhívott a saját természetgyógyászom, akiben évek óta megbízhatok, csak sajna korábban nem értem el és ő tudatta velem a lelet eredményei alapján, hogy egy nagyon komoly bajom van, ami tulajdonképpen már vírusnak számít, felszálló, tehát a babára is veszéllyel van és az én idegrendszeremre is. Kikészültem idegileg valóban, de azt mondjuk a dokim és a másfél hónapnyi bizonytalanság tette velem. Komolyabb bajom nem lett szerencsémre, de nagyon, nagyon kiakadtam. Szóval, miután leraktuk a telefont a nőgyógyásszal, percekig csak ámultunk magunk elé a férjemmel és nem akartuk elhinni, hogy ekkora pofont kaptunk az élettől. Eltelt ismét 6 nap tünetmentesen, nem vettem be az antibiotikumot, mert azt hittem, hogy már lassan ünnepelhetünk, hogy kész, ennyi volt. Erre megint derült égből villámcsapásként előjöttek a fájdalmas vizelések és a szűnni nem akaró húgycső és húgyhólyag fájdalmak. Nem kívánom senkinek! Megint hétvége volt, felhívtam az egyik magán intézményt azzal, hogy meg tudják-e nézni gyorsan, hogy be kell-e vennem antibiotikumot. Erre az volt a válasz, hogy a vizeletet tenyészteni kell, amire napokat kell várnom, mire annak lesz eredménye. De éreztem, hogy nekem erre nincs időm! Így egy kerületi, sürgősségi ügyeleten kötöttem ki, akikkel előtte telefonon egyeztetttem és azt mondták, hogy persze, van egy gyorsteszt, ami által pár perc alatt látni fogjuk, hogy mire van szükségem. Ezt egy magán miért nem tudta biztosítani vészhelyzetben? Ez fura volt! Kiderült, hogy mielőbb kell az anitbiotikum, mert nagy a baj. Ettől függetlenül elmentem a magánba is megcsináltatni a vizelettenyésztést, hogy megtudjuk van-e komolyabb probléma, illetve az már a kúra végén volt, így láthattam azt is, hogy sikerült-e kiírtani a fertőzést a szervezetemből. Szerencsére Happy End lett a vége, olyannyira, hogy utána egy alapos ultrahang által kiderült, hogy a mi kis , életrevaló lurkónk is túlélte, jól van és makkegészséges. Kemény menet volt!

Egyéb részleteket már nem írok, de azt igen, hogy utána volt szerencsém megtapasztalni, hogy az állami intézményben is vannak csodálatos orvosok, szülésznők, segítők, sőt, és van olyan körülmény, amire jó ránézni és úgy bánnak az emberrel, mint a magánban vagy még sokkal jobban. 

Megtanultam egy életre, hogy nem a pénz számít az egészségügyben és nem is az, hogy magán legyen, hanem a legfontosabb az, hogy milyen szemléletű az, akihez jársz, mennyire tekinti hivatásának és mennyire tesz meg mindent azért, hogy meggyógyulj vagy épp támogasson Téged. Ez maga a tiszta alázat! Jó érzés, hogy megtapasztaltam és tapasztalom mai napig! Mára egy szuper csapatom lett, akikkel végigcsinálhattam a várandósgondozást és akikkel végigcsinálhatom a szülést, de nagyon meg kellett válogatni, hogy kikben bízzak! 

Szerző: FRK