Sokat agyaltam, hogy megírjam-e Nektek vagy sem és addig nem is akartam megtenni, amíg nem élem végig, de most már megtehetem és meg is kell tennem, mert nagyon tanulságos. Az egész családtervezésünk úgy kezdődött, hogy egy hematológus kiejtette a száján a meddőség szót, megriasztva ezzel alaptalanul bennünket. Majd később, várandósan is átéltem ugyanezt másik orvosokkal és én mondom, nincs is annál rosszabb, amikor egy első gyermekét váró kismamát elbizonytalanítanak és hatalmas kérdőjelekkel a fejében fel-alá mászkál a lakásban, hogy mi tévő legyen. 

Még mielőtt belevágok, hozzátenném, hogy nem az orvosokat lejárató cikknek szánom ezt és nem is az a célom vele, hogy mindenki szidja őket a kommentekben, hisz szerencsére vannak kivételek, csak én nem azt fogtam ki. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla és felnyissam jó pár követőm szemét, hogy miért is szoktam azt írni, hogy elengedhetetlen a tudatosság, a tudatos jelenlét a mindennapokban és ezúttal az orvosi rendelőkben.

Nos, már rég írtam Nektek magamról. Jelentem, jól haladunk, egészségesen fejlődik a babánk és minden eredmény tökéletes lett a harmadik trimeszterben is. Ám volt olyan, amikor nem ezt éreztük, vagyis erősnek kellett lenni, hogy, és ez most durva lesz, ne higyjük el, amit az adott orvos mond. Ma kaptam meg a vérvételi eredményem és ezzel lezárult az én tanulságos sztorim, ami úgy kezdődött, hogy az első trimeszteri vérképem azt mutatta ki, hogy a TSH szintem magas, azaz a pajzsmirigyem alulműködik. Nem volt vészes az eredmény, de azért kikerekedett a szemem. Majd később, a tanulmányaim és némi utánajárás által megtudtam, hogy ez normális. Mármint, szinte minden kismamának elállítódik a pajzsmirigy szintje. A kérdés mindig az, hogy mennyire és mennyi időre. Tudni kell azt is, hogy a megkapott leleten látott referenciaértékek nem a kismamák eredményeihez mérten vannak kimutatva. Maximálisan megbíztam és szerencsére mai napig megbízhatok a választott szülészorvosomban. Megmutattam neki azonnal az eredményt és azt mondta, hogy nem kell aggódni, mert tökéletes lett a laboreredményem. A TSH-ra külön rákérdeztem és megnyugtatott, hogy figyelemmel fogjuk kísérni és meglátjuk, hogy majd a második trimeszteri vérvétel során hányadán állunk. Ezután elmentem a háziorvosomhoz, akit azóta lecseréltem, legjobb döntéseim egyike volt. Hozzátenném még azt is, hogy a védőnőm megsúgta, hogy a továbbképzésen, amin előadásokat tartottak háziorvosoknak, hogy a kismamákat miképpen kell vizsgálni, az akkori háziorvosom meg sem jelent. Ez sajnos érezhető volt, mert az első laboros beutalómon be se jelölte avasat és a TSH-t, aminek ellenőrzése ilyenkor elengedhetetlen! Megmutattam neki a leletet, amit lehet nem is kellett volna, mert nem kérte, de én becsületes voltam és szerettem volna őszinte lenni mindenkivel, aki végigkíséri a várandósgondozásomat. Hamar jött a tanulság ezen a téren is... Eleve gyanús volt, hogy ha nem is kért TSH szintet, akkor most miért csinál mégis úgy, mintha értene hozzá. Teljesen ki volt akadva a nőgyógyászomra, hogy hogy mondhatott ilyet, hogy minden rendben. Sürgősségi papírt adott és mondta, hogy amint lehet menjek el azonnal egy endokrinológushoz. Mondanom se kell, hogy a frászt hozta rám, de próbáltam higgadt maradni. Egyből megírtam a dokimnak, hogy mi a helyzet. Visszajelzett, hogy rendben, akkor menjek el, de a sürgősségi papírt azért ő túlzásnak érzi. Ahová lett volna lehetőségem elmenni a beutalóval, azt 1-esre osztályozták a vélemények alapján az interneten. Máshova meg hónapokkal előre volt csak időpont, várólistára akartak tenni. Így hát, maradt az, hogy megyek valahova magánba, ott se volt könnyebb dolgom. Végül egy szerencsés véletlennek köszönhetően, az utcáról betorpanva találtam egyet és már a következő hétre tudtak is fogadni. Nem akarom hosszan részletezni, a lényeg az, hogy az endokrinilógus olyan mondatokat mondott nekem, ami jó sokáig bennem élt, minthogy ezzel a pajzsmirigy betegséggel már életem végéig együtt kell élnem és minden áldott nap szednem kell a gyógyszert, fel is írt nekem egyet. Furcsa volt számomra, hogy nem akart egyértelmű válaszokat adni a kérdéseimre és elképesztő alacsony mennyiséget írt fel nekem, nyugtatgatott, hogy ez nem egy vészes eredmény, de azért ő felír rá gyógyszert, de a mikrogramm mennyiségnek is csak a felét vegyem be. Éreztem, hogy itt valami nem kerek, hogy ez csak egy rutin, felír valamit, hogy ne üres kézzel távozzak és megnyugodjon, hogy ő mondott valamit és nem csak annyit, hogy magának kutya baja. Tudjátok, nem vagyok egy gyógyszerszedő típus, így mindenemmel tiltakoztam ez ellen. Nem akartam elfogadni, pláne úgy, hogy a nőgyógyászom nem ijesztett meg, akinek számos megjelent közleménye van a terhesség alatti gyógyszerszedés témájáról. Inkább neki hittem, de azért nagyon rossz volt ezt így végighallgatni. Pláne, hogy korábban már volt egy törésem lelkileg, konkrétan azzal az orvossal, akivel anno azt hittem, vele fogjuk végigcsinálni a 9 hónapot. Erről is írok majd Nektek. Kitartottam hát amelett, hogy bízom az orvosomban, nem szedek gyógyszert, megóvom magamat és a kisbabámat. Hoztam ezt a döntést úgy, hogy tanultam erről és utánajárva tudtam, hogy a pajzsmirigy alulműködés során fellépő tünetek egyikét sem produkálom, addig kitartok, nem változtatok a döntésemen és megvárom a következő laboreredményt. Igen, ehhez kellett bátorág, de éreztem és később többen is megerősítettek, hogy jól döntöttem, inkább várjak. Nos, a következő eredményem már egy jobb eredményt mutatott és a mostani, amit a harmadik trimeszterre kaptam, képzeljétek azt mutatta, hogy visszaállt a normál szintre. Hatalmas boldogság fogott el és egyben forrt a vérem, hogy hogy lehet valaki ilyen, hogy meri azt állítani, hogy életem végéig tartó betegséggel kell együttélnem!!!! Úgy éreztem ezt meg kell írnom Nektek. Járjatok nyitott szemmel, mert sajnos nem minden orvos szava szent! Próbáljátok kiszűrni, hogy kiben bízhattok és egy forrásból sose győződjetek meg valamiről, pláne ha az egészségetekről van szó! Szerencsémre, azóta megtaláltam azokat a szakembereket, akikben megbízhatok és most már megnyugodtam, de ezt most ki kellett írni magamból.

Szerző: FRK